Normal view MARC view ISBD view

Rendszertani és gyakorlati ekvivalencia-viszonyok a magyar és a horvát nyelv melléknévi igenévi csoportjaiban / Katalinić, Kristina ; Žagar Szentesi, Orsolya.

By: Katalinić, Kristina.
Contributor(s): Žagar Szentesi, Orsolya [aut].
Material type: ArticleArticleDescription: str. 81-89.ISSN: 1585-9673.Other title: Systematical and functional (non)equivivalences in the groups of verbal participles of the Huangarian and the Croatioan language [Naslov na engleskom:].Subject(s): 6.03 | participi, glagolski pridjevi, mađarski jezik, hrvatski jezik, jezično kontrastiranje hrv | participles, verbal participles, hungarian language, croatian language, contrastive linguistics eng In: Hungarológiai Évkönyv (2010)Summary: A tanulmány bevezetőjében a szerzők a magyar és a horvát nyelv melléknévi és határozói igeneveinek struktúrájából és belső rendszertani összefüggéseiből kiindulva rámutatnak a két nyelv igenévi rendszerinek formális ill. funkcionális átfedéseire és különbségeire. A munka további részében a szerzők egy kortárs magyar regény horvátra fordítása során nyert korpuszadatokra támaszkodva körvonalazzák a jelzői szerepben álló folyamatos melléknévi igenév (vagy azt tartalmazó szerkezetek) legtipikusabb visszaadási lehetőségeit a horvátban. Az eredmények fényében elmondható, hogy a kérdéses magyar igenévfajta a legritkább esetben fordítható a vele leginkább párhuzamba hozható horvát egyidejű cselekvő participiummal, s ez a tendencia független a magyar szerkezetben esetlegesen megjelenő és az igenévnek alárendelt bővítményektől. A magyar folyamatos melléknévi igenevek legtipikusabb visszaadási módja a horvátban a jelzős mellékmondat, amely jellegzetes szórendi átrendeződéssel jár, ugyanakkor jelentős számban tükrüztethetők a horvátban igéből képzett melléknevekkel, hátravetett határozós szerkezetekkel, elenyésző számban pedig egyéb tipusú participiumokkal is.
Tags from this library: No tags from this library for this title. Log in to add tags.
No physical items for this record

Tekst će biti objavljen na mađarskom jeziku istodobno i u zborniku članaka 19. Međunarodnog primjenjenolingvističkog skupa u Egeru.

A tanulmány bevezetőjében a szerzők a magyar és a horvát nyelv melléknévi és határozói igeneveinek struktúrájából és belső rendszertani összefüggéseiből kiindulva rámutatnak a két nyelv igenévi rendszerinek formális ill. funkcionális átfedéseire és különbségeire. A munka további részében a szerzők egy kortárs magyar regény horvátra fordítása során nyert korpuszadatokra támaszkodva körvonalazzák a jelzői szerepben álló folyamatos melléknévi igenév (vagy azt tartalmazó szerkezetek) legtipikusabb visszaadási lehetőségeit a horvátban. Az eredmények fényében elmondható, hogy a kérdéses magyar igenévfajta a legritkább esetben fordítható a vele leginkább párhuzamba hozható horvát egyidejű cselekvő participiummal, s ez a tendencia független a magyar szerkezetben esetlegesen megjelenő és az igenévnek alárendelt bővítményektől. A magyar folyamatos melléknévi igenevek legtipikusabb visszaadási módja a horvátban a jelzős mellékmondat, amely jellegzetes szórendi átrendeződéssel jár, ugyanakkor jelentős számban tükrüztethetők a horvátban igéből képzett melléknevekkel, hátravetett határozós szerkezetekkel, elenyésző számban pedig egyéb tipusú participiumokkal is.

Projekt MZOS 130-1300869-0793

OTHER

There are no comments for this item.

Log in to your account to post a comment.

Powered by Koha

//